Nyelvi szolgáltatások méltányos kereskedelme

Az élelmiszeripar és a mezőgazdaság számos példát mutat a nyelvi szolgáltatóknak arra, hogyan lehet a termékeik értékének megítélésében külön figyelmet szentelni az előállításban közvetlenül részt vevők méltányos díjazásának és fair kezelésének. Hogyan valósulhat meg a fairtrade fordítás?

A kizsákmányolás, a tisztességtelen bérezés és a nem megfelelő bánásmód ellen küzdő Fair Trade mozgalom nem csak a gyanúsan olcsó kávéról, gyapotról vagy csokoládéról szól, hanem az extra figyelemről is, amelyet a vevő vásárláskor a termékre szán. Ez a plusz idő és pénz, amelyet a méltányos kereskedelem termékeire áldoznak a vásárlók, lehetővé teszi a kávé-, gyapot- és kakaóültetvényen gürcölő, más bevételi forrással nem rendelkező, így kiszolgáltatottá vált farmer számára, hogy méltóságát nem sértő bevételből éljen, miközben munkáját is nagyobb odafigyeléssel, odaadással végezheti. Az eredmény: az emberi méltóságot tiszteletben tartó üzleti folyamat, amely jobb minőségű termékhez vezet.

A fairtrade nem csak a fenti speciális területeken teszi lehetővé, hogy az előállítási folyamat minden szereplője megkapja megérdemelt jussát a termék fogyasztói árából, biztosítva ezzel a folyamatos értékteremtést. A fordítási és tolmácsolási piac a méltányos kereskedelem szempontjait nézve nem sokban különbözik egy teaültetvénytől: fárasztó, időigényes, nagy tapasztalatot és szaktudást követelő, sok szereplőt magában foglaló munkafolyamat során születik meg a termék. A fordítási folyamatban a szabadúszó fordító vállalja a legaprólékosabb, legnehezebb és legnagyobb tudást igénylő részt azzal a céllal, hogy a forrásanyagból előállítsa az ismereteinek, a megrendelői elvárásoknak és a célnyelvi környezetnek leginkább megfelelő fordítást. A fordítói díj méltányos kiszámítása, annak késedelem nélküli kifizetése, a projektek kezelésében nyújtott projektmenedzseri segítség, az elvégzett munka értékelése és megbecsülése – ezek a méltányos kereskedelem fordítói piacra lokalizált szempontjai. A fordításban tehát a méltányosságot közvetlenül a fordítóiroda, közvetve pedig a fordítás megvásárlója gyakorolhatja.

A Villámfordítás fairtrade és CSER jellemzői

Kereskedelmi és üzleti szempontok

Projekthez igazodó méltányos fordítói díj, nincs kizsákmányolás

A fordítói díj 3 napon belüli kifizetése

Képviselet, segítségnyújtás (vállalkozásvezetés, szoftverek, munkakörülmények)

Korrekt értékelési rendszer (emberi szempontokat is figyelembe vevő)

Munkaerőpiaci szempontok

Empowerment: tehetségek, kitörésre, változásra, önmegvalósításra vágyók felkarolása

Munkapiacról kiszorultak foglalkoztatása

Megváltozott munkaképességűek foglalkoztatása

Kismamák, munkaerőpiaci visszatérők számára új lehetőségek biztosítása

Környezetvédelem

Online fordítóiroda

Minimális nyomtatás

Szabadúszó fordítók és otthonról is dolgozó PM-ek

Telefonos tolmács

A fairtrade fenntarthatóságát azonban kizárólag a fordítást vásárlók méltányos kereskedelmet támogató piaci viselkedése biztosíthatja. A megrendelők számára egyértelművé kell tenni a szabadúszó szakfordító személyének jelentőségét a fordítási folyamatban, ami pszichés, gazdasági és társadalmi szinten is egyértelműen pozitívan hat a készülő fordítás minőségére. Ennek tudatosítását a méltányos kereskedelem elvei mentén működő fordítóirodáknak/fordításközvetítőknek célként kell beépíteniük üzleti tervükbe. Amint a szabadúszó szakember értékének megítélésében a tudás, a rendelkezésre állás és a kiemelkedő odafigyeléssel végzett fordítói munka kerülnek előtérbe, a fordítás értékének megítélése is teljesen más dimenzióba kerül. A kor felelős, a fenntarthatóságot és a társadalmi szempontokat is figyelembe vevő vásárlójával szemben alapvető elvárás, hogy a szaktudást igénylő feladatok elvégzésére ne csupán az ár alapján válasszon szakembert, még akkor sem, ha az adott piaci körülmények között éppen megtehetné. E döntés hasonló ahhoz, ahogyan a népszerű kávémárkáktól egyre többször elfordulva fairtrade kávét vásárolunk.

A fordítóirodáknak egyértelmű stratégiával kell tudatosítani a megrendelőben, hogy az árajánl|atok elbírálásának szempontjai között szerepeljen az elvárt minőség eléréshez feltétlenül szükséges szakértelem és elhivatottság morális és anyagi elismerése is. A tudatosan vásárló érti és értékeli a humán tudással támogatott fordításban rejlő értéket és befektetett munkát, ezért tudatosan nem törekszik az árak egyoldalú leszorítására. Így fenntarthatóvá válik a fordítótól elvárt rendelkezésre állás, naprakész tudás és diszkréció, miközben egy társadalmilag fontos, bizalmi szolgáltatást nyújtó szakma elismerése, a szakértelem honorálása is megvalósul.

Gál-Berey Tünde / Villámfordítás

Ami félre tud fordulni, az félre is fordul

Számos oka lehet, ha egy fordítási projekt nem úgy sikerül, ahogy azt az elején lelkesen eltervezzük. Ki hibázik a legtöbbet?

Definíciók

Ideális projekt: egy szöveg végtelen hosszú határidőre készülő fordítása, amelyet a világ legtehetségesebb, robotlelkű, magánéletet nem élő és nem is igénylő szabadúszó szakfordítója készít el, a célnyelvet empatikusan és hibátlanul használó, az elgépeléseket és a helytelenül használt terminusokat 15 km-es távolságból felismerő lektor javít, egy fordításban jártas, ám a végeredménybe beleszólni nem kívánó megrendelő vásárol meg, és amelyben a három szereplőt egy gyakorló pszichiáter módszereivel dolgozó projektmenedzser mozgatja.

Határidő: az az általában jövőben esedékes időpont – kivételt képez ez alól a „tegnapra készülő” fordítás –, amikor a megrendelő számára kiderül, hogy a fordítás mégsem szükséges, viszont nem abban a nyelvpárban kellett volna készülnie. Mint utólag kiderült.

Hiba: eltérés az ideális projekt bármelyik elemétől. Bármikor. Bárhogyan.

Késés

Az idő az egyik leggyakoribb ok, amin egy fordítási projekt tervezett menetrendje elcsúszhat. Az kvázi természetes, hogy az otthonából dolgozó szabadúszó szakfordító időnként késik a leadással. Hogyan is kerülhetné ki? Az otthoni körülmények nem mindig teszik lehetővé a megfelelő koncentrációt, egy saját irodát fenntartó és onnan dolgozó szakfordító pedig nagyon nehezen tudja az árait a piaci elvárásoknak megfelelő szinten tartani. És kinek ne robbant volna fel egyik-másik háztartási eszköze, amely előre nem látható módon megakadályozta a munkavégzést? Megfelelő projektkezelés esetén a szakfordító késése észrevétlen marad, mivel az irodák a fordítóval közös munka alapján kisebb-nagyobb pufferidőt építenek a projektbe. Nagyképű és igazságtalan kijelentés lenne, hogy mindig a fordító a hibás. Egy késői vagy félreérthető válasz az emailezésben, egy elrontott határidő számítás, egy hibás karakterszámolás mind okozhatja a fordító és a projekt késését is.

Ki beszéli jobban a nyelvet?

Hibásan kivitelezett projekt az is, ahol nem sikerül megállapodniuk a projekt szereplőinek, hogy ki tud jobban fordítani az adott nyelvpárban. Ideális helyzetben persze a szakfordító és a lektor, de legalább a lektor; kevésbé optimális, ám a végeredmény szempontjából még mindig elfogadható állapot, ha a projektmenedzser a legjobb fordítója az adott projektre kialakított csoportnak (ez egyébként komoly önbizalmat és biztonságot nyújt a fordítóirodának). A fordításokban "hibákat" azonban általában azok a megrendelők szokták kiszúrni, akik mindig, minden helyzetben jobb fordítás állítanának elő, mint a fordító, csak éppen nincs idejük rá. A projekt kezelőjének úgy kell összeállítani a projekt csapatát, hogy ez a tényező ne kerülhessen a projekt sikertelenségének okai közé.

Amikor tényleg hibás

Még az sem kell feltétlenül a projekt - pláne nem a megrendelővel elképzelt közös üzleti jövő – végét jelentse, ha a fordítás/lektorálás/szerkesztés tényleg hibás. A fordítási hibák kiszűrését a lektorálás és az irodában a belső ellenőrzés hivatott elvégezni. Probléma akkor merül fel, ha a szakfordító/lektor nem megfelelően kezeli a kifogásokat. A helyes gyakorlatot, amely szerint a fordító ellenőrzi és helyesre javítja a kifogásolt részeket, a projekt vezetője irányítja; ez a  munkafázis sem feltétlenül jelenti a projekt tökéletlenségét. Mi történik, ha a hibás szöveg eljut a megrendelőig? Mert ez is előfordulhat (elő is fordult már…), még abban az esetben is, ha a szolgáltatói oldal valamennyi szereplője elhivatott nyelvi profi, szakterületének nagymestere, 120 év fordítói tapasztalattal a tarsolyában. Mindenki hibázik. MINDENKI. A minőségi kifogások kezelése ezért épp annyira a szakmai kompetencia része, mint a nyelvismeret. A fordítási hiba kezelése akkor a leghatékonyabb, ha a megrendelő, az iroda szakembergárdája és a szakfordító közösen tud gondolkodni.

A helyesen kezelt projekt így ügyes kommunikációval a legrosszabb helyzetből is képes pozitív eredményt adni.

Honnan tudjam, hogy jó-e a fordítás?

A címben megfogalmazott kérdés nyilván mindenkiben felmerül, aki már kapott a postafiókjába cseh nyelvű szerződés fordítást, amelyet aláírásra tovább kell küldenie. Alig van arra mód, hogy a minőséget ellenőrizzük, de azért van néhány tippem, amit érdemes kipróbálni.

A fordítás olyan szolgáltatás, amelynek a minősége nehezen szabványosítható. Bár sok kísérlet történt erre is, sőt használatban vannak fordítóipari szabványok, de ezek hasznossága - khm - nem egyértelmű. A szabványokat egyébként a fordítóknak/fordítóirodáknak érdemes ismerniük, de a megrendelőktől ez nem várható el, sőt, nem is érdemes ezzel foglalkozniuk. Nem ez dönti el ugyanis, hogy a fordítás jó lesz-e, hanem a fordító és a fordítóiroda együttes teljesítménye.

Erről eszembe jut egy rövid tojásos sztori

Arról, hogy Húsvétkor a Klubrádióban hallottam egy riportot egy tojáskereskedővel. Nagyon jó hírű szakember, akit azért hívtak be a stúdióba egy beszélgetésre, hogy regélje el a Nagyérdeműnek, hogyan kell tojást választani, miről ismerszik meg a minőség. Jó hosszan feltették a kérdést, majd az ürge közölte: Jó helyen kell vásárolni! Ennyi? - kérdezte a riporter? Nem kell rázogatni, vízbe tenni és nézni, hogy elsüllyed-e, esetleg az alakját vagy tömegét méregetni? A színárnyalt, meszezettség nem mérvadó? A frissessége csak látszik valahonnan?? Nem igazán! - felelte a riportalany, az órásra tervezett riport 2. percében. Én mindig ugyanott veszem a tojást, mert tudom, hogy ott jól tartják a tyúkokat, jó kaját kapnak, nem sanyargatják őket és a minőséget folyamatosan ellenőrzik. Ja, és ismernek engem, sosem adnának át vacak árut. Hát valahol a fordítással is így vagyunk! 

Az átlagos megrendelő nem nyelvész, nincs szaklektor ismerőse

Fogalma sincs, hogy az e-mailen átküldött fordítás jó-e vagy sem. Meg kell bíznia a szolgáltatóban. Ha utólag érkezik visszajelzés, akkor azt meg kell becsülni, és ha jó a fordítóiroda, akkor oda vissza kell menni, ha pedig nem jó, akkor másikat kell keresni. Mert a jó irodában jó fordítók dolgoznak, akik jó fizetést kapnak, nem sanyargatják őket és a minőségüket folyamatosan ellenőrzik. És ez fordítva is igaz: a jó fordítók a jó irodáknak dolgoznak, a fent említett okokból.

Madarat tolláról, fordítót irodájáról

Ügyeljünk az apró jelekre és bízzunk meg abban az irodában, amellyel jó tapasztalatunk van. És ezt éreztessük a megrendeléskor is: a megrendelő mondja nyugodtan el az ügyintézőnek, hogy azért kéri ezt a fordítást, mert az előzővel elégedett volt, és most számít arra, hogy ezzel is az lesz. Bízom benne, hogy egy ilyen megjegyzésből minden projektmenedzser veszi a lapot és olyan szolgáltatást kínál a visszatérő ügyfelének, hogy az legközelebb is visszatérjen.

Hasonlítsd össze a fordítóirodákat! Hol kapsz többet a pénzedért?

Az összehasonlítás azért fontos, hogy megállapítsd, hol kaphatsz jobb szolgáltatást egy adott áron, vagy olcsóbban ugyan azt. A feladat nem könnyű, mert az igénybe vett szolgáltatást majdnem mindig ugyan úgy hívják: szakfordítás.

Nézzük meg az értékláncot hátulról előre. A szakfordítást jellemzően szakfordítók végzik, szabadúszóként, otthonról dolgozva. A munkájukat fordítóirodák veszik meg, majd kisebb-nagyobb átalakítás után átadják a kész fordítást a megrendelőnek. Ha az átalakítás kisebb, akkor mindenki jobban jár, ha pedig nagyobb, akkor valami nem sikerült tökéletesen, tehát mindenki szív (a fordító kevesebb pénzt kap, a fordítóiroda többet dolgozik, a megrendelő pedig lassabban jut hozzá a fordításhoz). A fordítóiroda feladata elérni azt, hogy lehetőleg mindenki jobban járjon.

De mi is pontosan a fordítóiroda feladata?

• adjon tanácsot az ügyfeleinek 
• folyamatosan tesztelje a saját szakfordítóit 
• vegye fel a megrendelést, adja át a kész fordítást 
• kezelje a váratlan eseményeket, oldja meg problémákat 

Ezek a feladatok munkaigényesek, ezért pénzbe kerülnek. Le kell nyelnünk, hogy minél több szolgáltatást kérünk, annál magasabb lesz az ár. Ezek alapján nézzük meg, miből állapítható meg, hogy a fordítóiroda megfelelő lesz-e számunkra.

Ha a következő kérdésekre IGEN a válasz, akkor biztonságban vagyunk.

• Kapunk hasznos eligazítást a weblapon? I/N 
• Ki vannak írva az árak? I/N 
• Meg van adva a határidő? I/N 
• Vállal valamilyen garanciát a teljesítésre? I/N 
• Ha egyedi kérdésem van, felveszi valaki a telefont? I/N 
• Látszik bármilyen friss aktivitás a weblapon? I/N 

Abba feltétlen gondoljunk bele, hogy a fordítóirodák a kreatív ipar szolgáltatót, profi kommunikátorok, azaz biztosan mindent megígérnek, amit megcsinálnak. Ha már meg sem ígérik, akkor várhatóan nem is fogják megtenni.

Kifejezetten furcsállom az olyan irodákat, akik azt mondják, hogy „minden nyelvet és szakterületet fordítunk, kérjen tőlünk árajánlatot, most”, illetve azt is, ha valaki bemond egy árat, de nem teszi hozzá pontosan a határidőt. Kevés megrendelőnek elég a „hamarosan készen lesz” válasz.

Megjegyzem azért, hogy hogy szerintem nincs jó és rossz fordítóiroda, hanem megfelelő és nem megfelelő választás van. Mindenki más szempontok szerint dönt (ár, minőség, rokonszenv stb.), és biztos vagyok benne, hogy minden döntés megindokolható. 

Olyan ez, mint a szállodák esetében, ahol függetlenül a csillagok számától mindenképp kapunk egy ágyat éjszakára. De legtöbbünknek egyáltalán nem mindegy, hogy milyenek a körülmények. És egyáltalán: mikor van az az éjszaka?

Kedves fordítóiroda, lehetne olcsóbban? Igen…

Minden fordítást megrendelő elgondolkozik a fordítási díjon, ugyanis a fordítás jellemzően drága szolgáltatás. Drága szakemberek, drága idejüket nem kímélve végzik, úgyhogy az árajánlat tud meglepetést okozni. 

Különösen a ritka nyelveknél, mármint azoknál, amelyeket a magyar ember ritkán beszél, illetve fordít. Gondoljuk csak meg, hogy a norvégre, hollandra vagy dánra fordító honfitársunk, aki történetesen ért az adott orvosi, jogi, műszaki szakterülethez, micsoda ritka madár. És ha még szakfordítói oklevelet is szerzett, akkor micsoda fehér holló! Ha őt kell megfizetni, hogy szépen mondatról mondatra átfordítsa szövegünket, utánanézzen az extrás kifejezéseknek, konzultáljon a lektorral, többször átfésülje a munkáját, majd végül számlát adjon és szabadúszóként (ráadásul önfoglalkoztatóként) adót fizessen, akkor mélyen a zsebünkbe kell nyúlni. 

Lehet olcsóbb? Nem. Vagy talán mégis! Legyen kevesebb a munka!

A kevesebb munka a fordítandó szöveg csökkentésével érhető el. Gondoljuk át, hogy tényleg minden részletet le kell-e fordíttatnunk a szövegben. Szükség van az apró betűs kondíciós listára, amely a termékbemutató melléklete? Nem biztos. Kell a pályázathoz csatolt önéletrajzokat fordítani. Talán igen, talán nem. Szükség van arra a munkalapra az Excel táblában, amiben csupa nulla van, viszont az 10 oldalon keresztül? Aligha!

Az okos megrendelő elve csak azt a szöveget rendeli meg a fordítóirodától, amelyre biztos, hogy szüksége lesz, és ezzel jelentős összeget megtakaríthat. És persze az okos fordítóiroda felhívja a megrendelő figyelmét, hogy hol takaríthat meg pénzt.

Várjunk csak! A fordítóirodának hol éri meg, ha lebeszéli az ügyfelét a fele megrendelésről?? 

Hát ott, hogy a megrendelő hálás lesz ezért az „apró” figyelmességért és máskor is oda viszi a szövegét fordítani. Egy fordítóirodának egyébként van egy csodafegyvere is a felesleges fordítás elkerülésére: a fordítási memóriákat kezelő szoftver. Ez a trükkös program átnézi a szöveget és megmondja, hogy vannak-e benne ismétlődések. Például van-e benne olyan mondat, ne adj isten bekezdés, amely többször is előfordul. Mert ha ilyesmi előfordul, akkor azt nem kell ám kétszer fordítani!

A fordítóiroda az ismétlődéseket megkeresi és szól a megrendelőnek, hogy Hölgyem / Uram, ennyi lesz a fordítás, de van X-százalék ismétlődés, úgyhogy azt levonjuk a díjból. Persze a fordítóiroda később levonja ugyanezt a százalékot a szakfordító tiszteletdíjából. És persze a fordító sem károsodik emiatt, hiszen kevesebb lesz a munkája, több ideje marad másra :)

Szóval összefoglalva: vágjuk le a felesleget és kérjük a fordítóirodától az ismétlődések figyelembe vételét (ha magától nem ajánlaná fel). Kisebb vagyont spórolhatunk ezzel a fordításon.